Black Diamond koncert Hinamori Ame m�dra

- Ez h�lyes�g! – jelentem ki hangosan.– Minek kellene nekem ezt csin�lnom?! Erre ott van a dr�ga Utau, r�ad�sul neki sokkal jobb a hangja, mint az eny�m! �s k�pzelje el, hogyan reag�ln�nak a kedves rajong�k, mikor megl�tn�k, hogy nem az im�dott Hoshina Utau-chanuk �ll ki a sz�npadra, hanem egy kiscsaj, akit eddig m�g sosem l�ttak!! Ez nem kivitelezhet� terv, Sanjo-san! – Ezzel befejezem a besz�det, lehuppanok az �lt�z�ben lev� puha kanap�ra, �s karba fonom a kezem, jelezv�n, v�geztem.

- Ame, ne legy�l buta! – kaparja el� a n� marad�k t�relm�nek p�r cseppecsk�j�t. – K�pzeld el, ez lesz a debut�l�sod! �s nem tudom elhinni, hogy azt gondolod, rossz a hangod! Hisz mindig Ikuto-kun heged�zen�je mell� �nekelsz, �n magam is hallottam, milyen kellemes, tiszta a hangod. Biztos, hogy lelkesen k�sz�ntenek majd t�ged is!

- Aha, persze – vetem oda foghegyr�l.

- �s am�gy is, a te karakterv�lt�sod Tsukival sokkal er�teljesebb, mint Utau� Dia-val. J�val t�bb X toj�st tudunk el�h�vni a koncert sor�n.

R�n�zek a mellettem lebeg� v�delmez� chara-ra. Nem sokban k�l�nb�zik att�l a Tsukit�l, akit el�sz�r megismertem, de mi�ta X ker�lt r� sokkal hallgatagabb, a ruh�ja pedig nagyon hasonl�t Dia�ra. Csak neki nem arany gy�m�ntform�k d�sz�tik, hanem v�r�sek, utalva v�mp�rs�g�ra. Utau fell�p� ruh�ja pedig egyben az �n fell�p� ruh�m is lesz. Az a nagy, fekete-feh�r sapka, ami al� persze az eg�sz hajamat be kell gy�m�sz�ln�m, �s csak el�l maradhat szabadon p�r �gsz�nk�k tincs. Emell� egy napszem�veg (este lesz a koncert, r�ad�sul z�rt t�rben… hol itt a logika??), fekete-feh�r fels�, aminek feh�r r�sze k�t frakkszer� r�szben lel�g a t�rdem al�, �s fekete nadr�g. Ja, �s feh�r gy�ngysor a nyakamban.

- Akkor sem! – jelentem ki makacsul. – Am�gy is, ha Utau megtudja, akkor �gysem �lem meg a koncertet, hisz annyira v�rta m�r, hogy egy�tt �nekelhessen Ikuto heged�j�vel, ez pedig �th�zza az eg�szet. �gy is el�g nagy stressz volt neki, hogy az Onedari CD-re �n �nekeltem fel a dalt. Egysz�val… NEM! – a vit�t itt ism�t lez�rtnak tekintem.

- H�t j� – vonja meg a v�ll�t Sanjo-san. – �gy t�nik, nem igaz�n �rdekel, mi fog t�rt�nni Ikuto-kunnal…

- Mi? – kapom fel a fejem.

- Tudod, ha nem v�llalod a koncertet, megpr�b�lhatjuk Utau-val, de � nem lesz el�g ahhoz, hogy megfelel� mennyis�g� X toj�st begy�jts�nk. Akkor viszont mi elbukunk, a f�n�k pedig el�veszi Ikuto-kunt, aki pedig biztos nem fog lelkesedni a feladat�rt, s�t, nem is fog engedelmeskedni. �s akkor k�nyszer�teni kell �t, ami viszont nem biztos, hogy kellemes �s j� lesz neki – magyar�zza a n�. – De h�t, ha t�ged ez ennyire nem �rdekel…

- Rendben – �llok fel. – V�llalom a koncertet!

Sanjo-san elmosolyodik.

- J� kisl�ny. Most magadra hagylak, k�sz�l�dj�l. A ruh�t a szekr�nyben tal�lod.

Hogy ker�ltem Easter ir�ny�t�sa al�? Nem eml�kszem r�, pedig nem volt olyan r�g. Csak azt tudom, ott hagytam a v�delmez�ket �s a csal�domat, hogy Ikutoval tarthassak. Easter pedig tudom�st szerzett r�lam, �s bev�gott Sanjo-san fel�gyelete al�. �gy ker�ltem �ssze Utau-val, aki viszont iszonyatosan f�lt�keny r�m, �gy mindig szikr�zik k�zt�nk a leveg�. R�ad�sul Easter egyre jobban kihaszn�l, �s mindenben ugyanaz a meggy�z� �rv: ”Ugye nem akarod, hogy b�rmi rossz t�rt�njen Ikuto-kunnal?”. H�t persze, hogy nem akarom!

- Rem�lem boldog vagy – hallok egy rideg hangot magam m�g�tt. Na ez kellett m�g nekem… Hogy a dr�ga Utau-chan idetolja a f�lt�kenys�gt�l s�rga k�p�t. – J�tszottad a kis �rtatlant, mintha nem is akarn�d ezt az eg�szet, de tudom, hogy a lelked legm�ly�n v�gig erre v�rt�l! Hogy leny�lhasd t�lem a fell�p�st!

- M�gis mi hasznom van nekem ebb�l? – k�rdezem, mik�zben pr�b�lom a sapka al� gy�rni a hajam, de amint v�geztem egy tinccsel �s neki�llok a k�vetkez�nek, a bent lev� kicsusszan. Ilyen nincs… – Engem nem �rdekelnek sem a dr�ga rajong�id, sem a h�rn�v.

- De egy�tt �nekelhetsz Ikuto heged�j�vel, �s ez viszont meg�ri neked!

- Azt b�rmikor megtehetem – jegyzem meg. Ez �v�n aluli, egy pont ide.

- Nem fogok vesz�teni ellened – sziszegi Utau gyilkos k�gy� m�dj�ra.

- Utau, csillapodj!

Az ajt� fel� kapom a fejem, �gy a fogs�gba esett tincsek �jra megsz�knek. �gy sosem fogok elk�sz�lni… Asszem m�r most fel is adhatom.

- Ikuto! – ki�ltom meglepetten. Utau hirtelen elv�r�s�dik, arc�ra boldogs�g �l ki.

- Ikuto! – veti a fi� nyak�ba mag�t. Vagyis ink�bb vetn�, ugyanis a macskasr�c egy pillanat alatt elcsusszan az �tj�b�l. Ezt elj�tssz�k m�g egyszer k�tszer, majd Ikuto m�g�m �ll. Itt Utau megtorpan, arc�ra megint ki�l a f�lt�kenys�g.

- Hallom, egy�tt fogsz �nekelni a heged�mmel – susogja a f�lembe Ikuto. – M�r r�g v�rtam, hogy �jra dalolj nekem, �des – csicsergi a f�lembe m�zes-m�zasan. Ikuto, k�rlek, ne �nts olajat a t�zre! Azt�n hirtelen a fi� az ujjai k�z� csippenti p�r tincsemet, �s �vatosan a sapka al� gy�m�sz�li. – Majd seg�tek neked.

- Mi�rt Ame? – rebegi Utau k�nnyekkel k�szk�dve. – Mi�rt mindig Ame? Mindent elmondtam az �rzelmeimr�l, �s te m�gse veszel tudom�st r�luk. Mi�rt b�n, hogy szeretlek?

- Nem b�n – mondja �rz�ketlen hangon Ikuto, mik�zben a hajamat m�v�szkedi be a sapka al�, sikeresebben, mint azt �n egyed�l tudn�m. Viszont ez a helyzet el�gg� kellemetlen�l hat r�m, hisz most minden bizonnyal olyan dologba fogok bonyol�dni, amihez nekem semmi k�z�m nincs. – Csakhogy mi testv�rek vagyunk!

- De…!

- Semmi de – jelenti ki Ikuto. B�r nem emeli fel a hangj�t, m�g a hangsz�n�t se nagyon v�ltoztatja meg, �rezni, hogy most nem igaz�n kellene tov�bb �tni a forr� vasat. – �n is v�zoltam neked az �rz�seimet ir�ntad. El�g �rthet�en elmagyar�ztam, hogy nekem csak a h�gom vagy, nem pedig a szerelmem, esetleg a szeret�m. Fontos vagy nekem, �s megv�delek, de ne v�rd el, hogy szerelmemk�nt szeresselek.

Utau arc�n v�gigcsordulnak k�nnycseppjei. Beharapja az ajk�t, hogy valamelyest vissza tudja fogni a gy�ngyh�zf�ny� b�natot. L�tom rajta, hogy v�v�dik mag�ban. Nem tudja elfogadni a val�s�got, k�ptelen r�.

- Mindig csak Ame… Mindig… Pedig �n r�gebb �ta szeretlek – suttogja. – Sokkal r�gebb �ta…

Ezzel sarkon fordul, �s sebzetten elrohan. Ikuto nem ford�t r� nagy figyelmet, ink�bb az utols� tincseimmel v�vja a harcot, hogy beker�ljenek testv�reikhez.

- J� ez �gy? – k�rdezem halkan.

- Hmm?

- Utau…

- Ne is t�r�dj vele – feleli a fi�, majd beigaz�tja a sapk�t. – K�ptelen felfogni a dolgokat, �s tal�n t�nyleg nagyon ut�l t�ged, de nem fog tenni ellened semmit. Nem tenne olyat, amivel kiharcoln� a gy�l�letemet ir�nta.

- B�ztat�… – ny�g�m.

- K�sz is vagy!