Nekomimi �s toj�sok

Elmerengve bambulok ki az ablakon. Ikern�v�rem, Amu a tolltart�j�ban kutat egy filc ut�n, amit hosszas szemkontaktus ut�n siker�lt elk�rnem t�le. Lassan r�j�v�nk az ikerl�t pozit�vumaira. P�ld�ul el�g egym�sra n�zn�nk, �s t�bb�-kev�sb� r�gt�n �rtj�k is, hogy mit akar a m�sik.

- Hallottad? – s�g �ssze h�rom padsorral h�tr�bb k�t l�ny. – Az ikrek elb�ntak k�t v�gz�s di�kkal, akik el akartak venni egy fiatalabb sr�c eb�dp�nz�t.

- Olyan men�n viselik az egyenruh�jukat! – csatlakozik a besz�lget�sbe egy m�sik l�ny.

Meglehet, hogy egy kicsit k�l�nb�l hordjuk a v�r�s kock�s szokny�nkat, feh�r ing�nket �s fekete zak�nkat, mint a t�bbiek, de ennyire nem kellene rajongani �rt�nk. A zak�nk bal ujj�ra, a felkari r�szre felk�t�tt piros karszalag csak egy kis sz�nt visz az �let�nkbe. A l�bunkon lev� laz�n felk�t�tt, a szokny�nkkal egyez� sz�n� l�bsz�rv�d� pedig anyu �tlete volt, hogy megfeleljen a ruh�zatunk a „st�lusunknak”.

- Olyan sz�pen ragyog a hajuk! – �radozik tov�bb az egyik l�ny.

Igen, a hajunk. Tudjuk, hogy gy�ny�r�, sok id�t ford�tunk r�. Amu v�llig �r� r�zsasz�n haj�val el�g sokat szoktunk k�zdeni mostan�ban, m�g egy x-es csattal rendesen felcsatoljuk a szok�sos, men� p�zban. Az �n cs�p�ig �r� �gsz�nk�k hajamr�l meg ne is besz�lj�nk… Mire abb�l rendes frizur�t faragunk, lemegy k�tszer is a nap.

- Azt tudt�tok, hogy az anyuk�juk egy h�res divatlap�r�?

- Az apuk�juk pedig egy nagyon men� fot�s! – b�logat egy l�ny.

- Minden olyan men� benn�k! – vis�tanak fel.

- A fi�bar�tjuk biztos sokkal id�sebb, mint mi! – veti fel az egyik h�lgyem�ny.

- Igen! Valami szt�rok! Biztos franci�k!

- �jabb pletyk�k – s�hajtok fel. – Pedig nincs is egyik�nknek sem fi�bar�tja…

- Igen, �s azokhoz a sr�cokhoz meg hozz�juk se ny�ltunk – jegyzi meg Amu. – Csak sz�ltunk nek�nk, hogy t�njenek el az �tb�l.

- De a h�rnev�nk megel�z�tt minket.

- Pedig mi nem is ilyenek vagyunk – suttogjuk egyszerre.

Ez csak egy f�lre�rt�s. F�l �ve, mikor �tiratkoztunk a Seiyo Elemi Iskol�ba, olyannyira zavarban voltunk, hogy csak egy h�v�s „�rvend�nk”-re futotta. Ezt �rtett�k f�lre. �gy v�lt�k, t�l men�k vagyunk ahhoz, hogy rendesen k�sz�nts�k �ket. Fekete b�r�nyok lett�nk, mi vagyunk az iskola „men� �s t�zes” di�kjai. De ez akkor sem az, akik vagyunk.

**

- A h�tad m�g�tt ott a v�delmez� szellemed! – ki�ltja a tv-ben szerepl� Saeki Nobuko, a h�res hamis j�v�mond�. Puf�k arc�n �l� vastag ajkai o-ba pr�sel�dnek, h�sos ujjait pont a kamera fel� tartja, �gy olyan, mintha r�nk mutatna. Amu vill�j�r�l leesik a s�lt krumpli. – A v�delmez� szellemed mindig veled van!

- Ez �r�lts�g – jegyzem meg.

- Ugyan, Ame-chan, Saeki Nobuko sensei igaz�n j�! – mondja anya mosolyogva. – A magazinba., ahol anya dolgozik, pont ebben a h�napban lesz r�la egy cikk.

- Anya, anya, n�zd a mai m�v�szi k�peket Ami-chanr�l! – ki�ltja apa, majd el�kap egy mar�knyi fot�t h�rom�ves h�gunkr�l, Amir�l.

- De �����des! – vis�t fel anyu.

- Ennyit az � h�res divatmagazin �r�jukr�l �s a men� fot�sukr�l – mosolyodik el k�nyszeredetten �s s�gja a f�lembe Amu.

- Ijett�!! Ijett�, onee-chan! – ugrik a nyakamba Ami.

- Az nem „ijett�”, hanem „ijeszt�”! – jav�tja ki anyu a kisl�nyt, b�r � zokogva b�juk az �lembe.

- Ijett� sz�rny!

- Ugyan m�r, Ami, hisz az csak egy ember.

- Sz�rny! – k�ti az ebet a kar�hoz h�gom, mire Amu csak int egyet mosolyogva, hogy hagyjam r�.

- Nem sz�rny! – sz�lal meg a tv-ben ism�t Saeki sensei. – A v�delmez� szellemek �tseg�tik az embereket a neh�z id�szakokon �s vigy�znak a val�di �nj�kre!

- Ezt a h�lyes�get! – v�gom r�, mik�zben Ami �tm�szik Amu �l�be is egy kis d�delget�st �s �v�st v�rva.

- Akik h�lyes�gnek mondj�k, meghalnak!

Meglepetten kapom az egyir�ny� kommunik�ci� eme csod�ja fel� a fejem. Ez lehetetlen! Az el�bb mintha… hozz�m besz�lt volna a n�.

- Hozz�d besz�lek!

Hatalmas lend�lettel �llok fel, a sz�k h�trazuhan �s kem�nyen a f�ldre koppan.

- Mi a baj, Ame-chan? – k�rdezi d�bbenten anyu.

- Milyen �r�lts�g! Olyan nem l�tezik, hogy v�delmez� szellem! Csak az�rt tal�lnak ki ilyesmit az emberek, hogy legyen miben hinni�k. De nekem nincs sz�ks�gem semmi ilyesmire! – h�tradobom el�rezuhant �gsz�nk�k tincseimet. – K�sz�n�m a vacsor�t!

Am�g felmegyek a l�pcs�n az emeletre, tomp�n felsz�r�dik hozz�m anyu �s apu „De men����!” vis�t�sa. Becsukom a szob�m ajtaj�t, majd robotl�ptekkel az �gyamhoz megyek �s lehuppanok.

Pont… Pont… Pont…

- Ilyen nincs!! Ez lehetetlen!! Nem besz�lhetett hozz�m!! – a hajamba markolok, �s a matracra hasalok. – R�ad�sul ma m�g a hajamat is meg akartam mosni, de m�r nincs r� id�m!! Most mit csin�ljaaak?!?!

Ahogy a p�rn�t a plafonhoz v�gom, az visszapattan, �s az arcomban k�t ki. Ez el�g �breszt�nek bizonyul, �gy n�mileg lenyugszom.

Elf�radtam. Minden nap magamon viselni ezt az �lc�t, ezt a k�ls� �nt… igaz�n f�raszt�. Meg szeretn�m mutatni mindenkinek, hogy milyen is vagyok. Azt akarom, hogy megtudj�k, val�j�ban �n egy kedves �s �szinte l�ny vagyok. De senki sem fogadna el. Azt mondan�k, hogy ez nem �n vagyok, �s hogy ez nem illik bele a „men� �s t�zes” jellemembe. Ha lenne el�g b�tors�gom, hogy megv�ltozzak…

”A v�delmez� szellemek �tseg�tik az embereket a neh�z id�szakokon �s vigy�znak a val�di �nj�kre!”

- Tal�n…

�sszef�z�m az ujjaimat, �s lehunyom a szemem.

- V�delmez� szellemem… K�rlek, ha val�ban itt vagy velem, adj b�tors�got, hogy �jj�sz�lethessek, mint egy �j szem�ly. K�rlek, adj b�tors�got!

**

- Lehets�ges, hogy kimondtam, de…

A leped�m�n hever� h�rom t�rgyra b�mulok, arcomon izzads�gcsepp folyik v�gig. Azt�n elszakad bennem a c�rna.

- TOJ�SOK?!?!

A h�z falai megremegnek a vis�t�st�l, t�z m�teres k�rzetben az �sszes mad�r felr�ppen a f�k �gair�l, az ablak�vegek kis h�j�n kit�rnek, a kuty�k pedig ny�sz�tenek k�njukban a magas hangt�l. Az elk�vetkez� �t percben az �gy k�r�l val� rohang�l�s, visong�s, k�ts�gbees�s �s hasonl� cselekv�s k�ti le a figyelmemet, m�g komment�lom, hogy ak�rmennyire is a n�i nemhez tartozok, m�gsem adhattam �letet az �jszaka folyam�n h�rom toj�snak. Le-he-tet-len!!

Felt�rdelek az �gyra, �s r�b�mulok a toj�sokra. Hogy �szinte legyek, eg�sz sz�p kis h�sv�ti toj�sok lenn�nek. A k�z�pen lev� k�k, feh�r�ves �s k�k denev�rmint�s, m�g a baloldalr�l nekid�l� ugyanez csak piros-feh�r sz�nnel �s pergamenmint�kkal, a jobboldali szint�gy �m z�ld-feh�r sz�nnel �s ecsetmint�kkal.

Lapos k�sz�sban megk�zel�tem a toj�sokat.

- Tiszt�zzunk valamit, �csip�kok! Nem �n tojtalak titeket! – ezzel megb�k�m a k�z�ps�t, de r�gt�n ijedten r�ntom vissza a kezem. – De hisz… te meleg vagy!

V�gig�rintem az �sszes toj�st. Mind meleg.

- Teh�t itt valami sz�letni fog – �llap�tom meg halkan. Izgalom �nt el. – Mik lesztek ti? Gyorsan, gyorsan keljetek ki! De akkor melegen kell tartani titeket…

V�g�l fogok egy anyagzsebkend�t �s �vatosan a t�sk�mba helyezem az �gy bebugyol�lt toj�sokat. Nem hagyhatom itthon �ket, vigy�znom kell r�juk. Ha kikelnek a benn�k lev� valamik, akkor…

- Mihez kezdek?

Elvetem a k�rd�st, �s lesietek a konyh�ba, hogy megreggelizzek, majd siessek is iskol�ba, mert mint mindig, k�s�ben vagyok. De ez is a toj�sok hib�ja! Ha nem lettek volna ott az �gyban, sokkal k�nnyebb lett volna minden! �s akkor…

A gondolatmenet f�lbeszakad, ahogy megpillantom a t�ny�romon lev� t�k�rtoj�st. A gyomrom egy pillanat alatt �kl�mnyire ugrik �ssze.

- Ma ink�bb nem k�rek reggelit! – jegyzem meg, majd felkapom az asztalr�l a t�z�raimat, �s rohanok is a bej�rati ajt� fel�.

- Ame-chan, nem v�rod meg Amu-chant? – ki�lt ut�nam anyu, k�zben a h�tt�rb�l hallatszik apa ”J� reggelt, �des egyetlen csal�dom!” ki�lt�sa, ahogy el�ront a h�l�szob�b�l.

- Ahogy Jack is mondan�; „Aki lemarad, az ott marad!” – mondom anyunak, majd kifordulok az ajt�n, �s felh�zom a ny�lcip�t.

Az egyik mell�kutc�ba beh�z�dva meg�llok, hogy pihen�t f�jjak. Sz�r� oldalamra szor�tom a kezemet. Most minek kellett ilyen temp�ban t�voznom otthonr�l?? Nem �rtem magam. De azok a t�k�rtoj�sok… enyh�bb sokkot id�ztek el� n�lam. �s ez is a toj�sok hib�ja, mint minden!

Valami hirtelen mozgol�dni kezd a t�sk�mban. Ahogy felnyitom a tetej�t, a k�k toj�s f�nysebess�ggel kipattan bel�le, �s el�ttem lebegve meg�ll. V�zszintesen reped�s fut v�gig rajta, majd mintha kac�ran biccentene �s beleveti mag�t az ismeretlenbe.

Egy percig b�mulok ut�na, majd r�j�v�k, hogy �gy elillan, �s ut�na iramodok.

- �llj m�r meg! – lihegem, ahogy egyre csak �ld�z�m �s �ld�z�m. M�r azt se figyelem, merre megyek, csak rem�nykedek benne, hogy nem vezet egy oszlopnak a j�t�kos kedv�ben lev� s�t�ni toj�s. Ebb�l biztos kis�rd�g fog kikelni! – V�rj, ez �gy olyan sz�nalmas! B�rcsak els�llyedn�k egy g�d�rbe!

Hirtelen, egy pillanat alatt elfogy alattam a talaj. Egy r�pke m�sodpercig ott lebegek a semmiben.

- EGY G�D�R?!?!

Alig mondom ki a k�t r�vid sz�t, a gravit�ci� m�r dolgozni is kezd. Csak akkor tudatosul bennem igaz�n, hogy mi t�rt�nt, mikor koppanok egyet a f�ld�n, amit f�jdalmas ny�g�s k�vet. Viszont a f�ld valami�rt puh�bb, mint amihez �letem sor�n hozz�szoktam. �s fekete…

- Pedig milyen sz�p �lmom volt.

Sz�p lassan, nagyon lassan, de t�nyleg nagyon lassan r�j�v�k, hogy nem is a f�ld�n �l�k, hanem egy… egy… FI�N?! Nem is ak�rmilyen fi�n… egy nagyon helyes fi�n!

A sr�c helyreborzolja s�t�tk�k haj�t, majd r�m n�z. �n is egyenesen r� n�zek, ami k�nos perceket eredm�nyez. �l�k rajta �s b�mulom, � �l alattam �s b�mul vissza. De ez a h�lyegyerek itt aludt volna? Ez nem norm�lis… Mi�rt alszik itt a g�d�rben? Ez a sr�c… furcsa! De egy panasza se lehet a k�ls�j�re, ugyanis mint eml�tettem, val�ban nagyon helyes!

A k�vetkez� pillanatban k�zelebb hajol hozz�m, �s a hajamba szagol.

- H… h�! – h�z�dok egy kicsit h�tr�bb.

V�r�ss�g �nti el az arcomat a k�zels�g�t�l. Azt�n elhajol, arc�n mosoly olvad sz�t.

- H�t neked is van toj�sod. M�ghozz� nem is ak�rmennyi! Add csak ide �ket! – ezzel mag�hoz r�nt, �s a zak�m zseb�be ny�l. – H�t nem itt vannak – jegyzi meg csal�dottan, majd a cs�p�mre cs�sztatja a kez�t. – Na �s itt? – a szokny�m zseb�be b�jik a keze.

- Hov� ny�lk�lsz?! – csattanok fel egyb�l, �s kap�l�zni kezdek a kezemmel.

- Nem – ciccent, �s elhajol a kezem el�l. – Tal�n itt?

Ezzel a t�sk�mba ny�l.